Gyertyaszentelő boldogasszony

-BÖJTELŐ HAVA-

Február 2. GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY NAPJA

Ilyenkor a katolikus falvakban gyertyát szenteltek (szentelnek). A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött „pogánykát” ki ne cseréljék a rossz szellemek. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe – a világ világosságának, Krisztusnak jelképét; hogy az ördög ne tudjon rajta erőt venni. Nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámcsapás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínű, hasonló védelmi célzattal falazták be az épülő házakba is a gyertyát. Egyes helyeken a gyümölcsfákat megveregették vele, hogy bőven teremjenek. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve falra helyezték, szentképre akasztották.

Ez a nap talán a legismertebb időjósló nap. Közismert a medvére utaló mondás: ha ezen a napon kisüt a nap, a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy a barlangjába, mert még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ellenkező esetben úgy tartották:  ”Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, nem sokáig tart a tél.”

Az időjárással összefüggésben megjósolták a várható termést is: „Minél hosszabb jégcsapok lógnak ezen a napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd.” És: „Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz.”

Ma is hétágra süt a nap, csak úgy szikrázik a havon. Ha szerencsénk van, a medvének ma nem akaródzik kijönni, hogy meglesse, van-e árnyéka vagy sem :)

De a jég az megcseppent.

Ui:
csak úgy okulásként a medvefurfangról :) Nagy Lajos: Képtelen természetrajz, A medve