2013. aug. 19.

Szent István napja



SZENT ISTVÁN NAPJA
 Augusztus 20.
             Egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkor hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, ő maga 1038-ban éppen e napon halt meg.
            Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20.-ra, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami a szentté avatásával volt egyenértékű.
            I. Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként él tovább e nap.
 
(részlet)
(Érdy-kódex, 1526)
 
          Annak utána felemelé ő édes kezeit, szemeit es szívét-lelkét mennyeknek országára, es nagy siralmas es könyörületes szóval monda: "Ó, mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja es ez világnak megéppöjtő nemes asszona, dicsőséges Szíz Mária! te szentséges kezedben es oltalmad alá adom es ajánlom anyaszentegyházat mind benne való fejedelmekkel es lelki népekkel egyetembe, es ez szegén országot mind benne való urakkal es szegénnyel-bódoggal egyetemben, hogy te légy asszonok es ótalmok, es az en lelkömet te szent markodban." Annak utána szentségöt vén hozjá, es megkeneték; de miért azon napokban anyaszentegyház illi vala Nagybódogasszony innepének octáváját, annak okáért nagy jó hitben, bizodalomban, teljes lelki nemes jószágokkal es mennyei koronára való érdemmel, Úristennek es asszonunk Szíz Máriának kibocsátá lelkét, es szent angyaloknak seregében nagy édes énekléssel az erek bódogságra viteték: azon időben mikoron Krisztus sziletetinek utána írnának ezerharmincnégy esztendőben. Es lén nagy eremek rajta az mennyei szentöknek, szent angyaloknak, hogy olyan nemes, érdemes szent confessor ment volna az ő társasságokban mind ő szent fiával: de viszonellen lén nagy sírásohajtás ez szegény országbeli új keresztyéneknek, hogy olyan szent es kegyes atyjoktúl megváltanak volna.

Péter-Pál napja

-SZENT IVÁN HAVA-
 Június 29. PÉTER-PÁL NAPJA

            Ez a nap általában az aratás kezdőnapja. A néphit szerint ilyenkor a búza töve „megszakad”, tehát már tovább nem fejlődik, hanem csak érik. Az aratás kezdetét és végét ünnepélyesség jellemezte. A munkát fohászkodással, imádsággal kezdték. „Mikor a tábla végében felállt az aratócsapat, az emberek levették kalapjukat. Az aratógazda mondott egy fohászt: Uram Jézus segíts! vagy: Uram Jézus, én Istenem, hálát adunk, hogy elhagytad érni az aratást. Segíts meg bennünket! Volt, ahol a miatyánkot is elmondták.”
            Egyes vidékeken nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének, az első learatott búzakalásznak. Ebből a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal. Betegséelhárító szerepe is volt. Néhol az arató a derekára kötötte, hogy az majd ne fájjon.
         Az utolsó kévéhez is különféle hiedelmek, szokások kapcsolódtak. Az utolsó kévéből készült az aratókoszorú. Ezt általában a földesúrnak készítették, de az utolsó kalászokból kis csomót vittek haza, és az őszi vetőmag közé keverték. Az aratókoszorú különféle formájú lehetett: csiga, korona. A koszorút a legszebb kalászokból fonták, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal díszítették és általában a mestergerendára akasztották. Vetéskor a koszorúból kimorzsolt búzaszemeket a vetőmag közé keverték. A koszorúátadás után áldomást kaptak az aratók, s rendszerint bált is rendeztek.


2013. aug. 14.

Napsütötte




              Rozsdás csuk (Saxicola ruberta)                                Tövisszúró gébics (Lanius collurio)             

                             
Citromsármány (Emberiza citrinella)              
 

2013. júl. 25.

Ragacs



Karvaly, tojó (Accipiter nisus)


A gyógyulóban

2013. júl. 20.

Komolyabb műfaj...



Karvaly, tojó  (Accipiter nisus)

Gondoltam, nem mind sz@rozok holmi kanárikkal, komolyabb műfajra váltok... :)

No de komolyra fordítva, berepült, vagy inkább beesett hozzánk ez a gyönyörű madár. Alpár talát rá a veteményes kertben, a fotót is ő készítette. Szerencsétlen madár próbált elrepülni, de csak erőtlenül tárogatta a szárnyát és ugrált. Miután megfogtam, próbáltam nyílt terepen is elengedni, de sikertelenül. Lábait, szárnyait áttapogatva sértetlenek. Lábaiban jó erős a szorítás. Nyers májat olvasztottam ki neki és vizet is tettem a röpdébe (a kanárik helyére :).  Mérgezésre gyanakodtunk, de reméljük, csak éppen rosszul célozta a tyúkot és nekiütközött valaminek... Hagyom kicsit pihenni, majd újból próbálkozunk az elengedéssel.

FRISSíTÉS (4. nap):
Örömmel jelentem, karvalyunk él és virul csak éppen repülni nem tud még. Több mint bizonyos már a fejütés... Agyrázkódást kaphatott. Ragadozóhoz képest nagyon ügyesen sikerül az etetés, itatás. Semmit nem öklendezett vissza. Reggel és este kap tojássárgába mártott nyers húsfalatokat csipesszel, fecskendőből pedig vitaminos vizet. Nagyon örülök, mikor egy egy erős csőrvágással odakap a csipeszhez, vagy bicskaéles karmaival odacsap a kesztyűmre. Alig bírom ilyenkor kihámozni az ujjaim belőle :) Fejét minden irányban prímán forgatja, figyel. Miután visszateszem a röpdébe permetfürdőt kap, hogy tollai is szépek maradjanak. Óvatosan osonkodik az ellenkező oldalra. Miután ismét lenyugszik, profin elfoglalja a felső rudat, azon pihen és ott is éjszakázik. Nagyon szép testtartásban áll. Anyósom tyúkokat etet én meg egy ragadozót... De örülök, hogy megmenthettük ezt a szép példányt! Remélem, minél hamarabb szakik kezébe kerül és már élő, mozgó kajával is felerősítheti magát!

FRISSíTÉS (5. nap):

Elvitték :( Egy nappal hamarabb telefonáltak érte, mint megbeszéltük... Erőnléte napról napra jobb lett, de a súlyából veszített. Légzése néha kattogó, de nem mindig, csak ha már elég ideges lett. Tegnap este már szinte harcoltunk etetés közben 8) A röptetést már nem mertem kipróbálni. Mostmár jó kezekben lesz. írtam mellé cédulát és kértem azt is, hogyha mód van rá, és teljesen rendbejött, küldenék vissza...
Vets4WildRomania, ide küldtem.

2013. jún. 6.

Minden rigó Gyurika



Sérült madárkát hoztak be a gyerkőcök a suli mögött folyó Olt partjáról. Láttam már, lesz még egy Gyurink. Nem volt eltörve a lába, de mégsem stimmelt vele valami. Hernyó, bogár alig akadt, de volt áztatott kutyatáp... Megtette a szolgálatot. Gyuri majdnem 3 hétig járt velünk iskolába, délutánonként meg az udvaron jött ment, szedegetett, lába rendbejött. Kutyánk elől sokszor került borító háló alá, bár Bleki barátságosan viselkedett vele. Egy szabad-idős pillanatban a kert tetejéről brekegett ránk a békamadár, de mivel még önállóan nem láttam kaját keresni, jobbnak láttam megfosztani szabadságától. Következő szökési kísérlete már jobban sikerült: csak a garázs tetejére repült fel. Létra elő, Tomi fel, madár le. Egy másik önálló döntése kicsit el is szomorított. Este lépett le a csóka. Gondoltam már meg nem találjuk, de sebaj, elég nagy már! Csak az a fránya rossz idő..., esőben, szélben kellett pont ez történjen? Hát reggel a beszédre csak odaröppen (a tető alatt aludt valahol), köröz kettőt és ismét kaját kért Gyuri :) A csudám ölt meg, hogy mégse akar elmenni? Aztán egyszer csak huss és nincs.

Néha egy-egy fenyőrigó recsegésre hallom a szomszéd gyerek hangját: Gyuriii, Gyurikaaa! És a madár válaszol a csűr tetejéről. Azóta is látták többször Gyurit. Ahány fenyőrigó van a környéken, annyiszor :)


2013. márc. 19.

Kukucs! :)


Bombycilla garrulus
...a kb. 9O tagú banda egyike :) 

2013. márc. 7.

Tegnapi vendégek

Csonttollú csapat telelt itt a környéken, elég sűrűn meglátogattak. Nagyon szeretem a csilingelő hangjukat! :) Most éppen úgy adódott, hogy sikerült megfigyelnem őket fürdőzés közben is. Figurák nagyon, ahogy egymásra "acsarkodtak" egész biztos ki tudja, hogy miért :)

 Bombycilla garrulus