2011. jún. 26.

Gyógypuszi :)


Ivóban történt, a vadasparkban.
79 km buszozás után megérkeztünk az osztállyal az Ivói vadasparkhoz. Hiába, hogy nem olyan sok út ez, de pár gyereket így is megviselt a sok kanyar... Ráadásul másfél óra sétagyaloglás az erdőben... totál legyengült ez a gyerek. Hiába vártuk be, hiába bíztattuk, hiába evett-ivott, mindig csak a végén szomorkodott a sornak. Aztán mikor kis csoportunk egy szarvastehenet közelített meg nagy óvatosan és mindenki elámúlva, lélegzetvisszafolytva figyelte, majd simogatta széles mosollyal a szarvast, ez a gyerek elcsigázva huppant le egy fenyő tövébe. Legnagyobb meglepetésünkre, a szarvastehén megérezte, hogy beteg ez a kisfiú! Csak hozzá ment oda ilyen bizalmasan, mintha bíztatná, gyógypuszit adva: nyugi, innentől már minden jó lesz! És így is lett! :) Varázsütésre vidult fel a kis beteg és oldódott a hangulat, eltűnt minden aggódás.
Így volt, biza.

2011. jún. 24.

Csirkém :)


Kb. 5-6. hetes erdei pinty

Idén ez a csibe már a negyedik fióka, ki hozzám került valamilyen mentőakció után. Egyiket a vízből, másikat magas fáról fészekből kipottyanva, harmadikat macska elől elorozva meg ki tudja milyen körülmények közé keveredett fiókát találnak a gyerekek. Tudják, én vagyok a bogaras madaras, szívesen segítek, ha szükség van rá.

Először a fenyőrigó került hozzám, Napóleon. Már egész szépen kifejlődött, de önállóan nem evett még, csak játékból szedegette össze az elejébe tett gilisztát a földről. Szabad járása volt házban-udvaron, tudván, hogy a mi macskánk még csak rá se mer nézni... De nem számoltam a szomszéd vörös döggel. Egy napon elrabolta szegény Napóleont. Hiányzott is rettenetesen. Pedig már nem sok kellett volna, hogy felrepüljön a fára és... de így a szomszéd macseknak hízlaltam egy vacsorát. (El is határoztam akkor, h a pünkösdi búcsún egy jó erős és pontosan célzó parittyát veszek!)

Következő fiókák már pici énekesmadarak voltak. Mindenik olyan 3 hetes lehetett. Ezek a fiókák már röpképesek mikor elhagyják a fészket, nem úgy mint a rigófélék. Nem lehetett ezeket a pici madárkákat jó kövér földigilisztával etetni, pépes-tojásos kaja kellett minden finomsággal feltunningolva, nagyon gyakran etetni meg minden nyűg, mi ilyenkor vele jár. Egyiküknek sem adtam már nevet, nem akartam, hogy hozzámnőjjenek jobban. Egy erdei pintyet sikerült is szabadon engedni - remélem, az ösztönei csak súgtak neki, hogy feltalálhassa magát a nagy természetben. Másik madárka egy csámpás csőrű széncinege fióka volt, kit a macska elől kaptak el a gyerkőcök... Hát ő nem élte túl a fogságot, pedig evett-ivott, fejlődött rendesen.

Mostani madaram meg ismét egy erdei pinty. Nagy figura :) Ő az, ki a fenti képen is látható, kb. 5-6. hetes. Mikor valami nagyon izgatja, fölemeli a taraját, ilyen hű-de-mérges képet vágva :) Még csak nemrég hullatta el ijesztő fiókakori antennáit, de már egész helyes, formás kismadár. Önállóan csak reggelente eszik, mikor  nagyon éhes, de ez is nagyon jó jel!


Itt még csak háromhetes, úgy hiszem

Pünkösd


                                                     PÜNKÖSD
                                                                  (mozgó ünnep)
           E változó naptári időre eső ünnep hét héttel követi a húsvétot. A kereszténység ezen a napon ünnepli a vigasztaló Szentlélek eljövetelét. Az egykori ünnephez számos olyan népszokás kapcsolódott, amely a természet megújulását, a tavasz érkezését köszöntötte. Ilyen a ma már ritkán látható pünkösdölés és a pünkösdi király-, királynőválasztás. A pünkösdi királyság ma is múló, rövid ideig tartó hatalmat jelent, mivel a nagy vígassággal megválasztott királyság mindig csak pár napig tarthatott. A pünkösdi királyt verseny keretében választották meg.
A székelyek, a kelet-erdélyi és a csángó magyarok pünkösdkor évszázadok óta elzarándokolnak csíksomlyói Szûz Mária kegyszobrához és ünnepi misén vesznek részt. A zarándoklat mára túlnõtt múltján, nemcsak Erdélybõl, hanem a világ minden tájáról érkeznek magyarok, hogy kifejezzék összetartozásukat.
A hagyomány szerint a katolikusok ellenálltak az erõszakkal terjesztett reformációnak, az évenként ismétlõdõ búcsú ennek állít emléket. A búcsú valódi eredete a homályba vész, az elsõ írásos emlék a 15. századból maradt fent. A zarándoklat többnapos volt, mivel gyalogszerrel érkeztek, hosszúságát a távolság is befolyásolta. A hívõk pünkösdszombatra értek Csíksomlyóra, majd ünnepi misén vettek részt. A délután mulatozással és egymás megvendégelésével, az éjszaka pedig virrasztással telt. Másnap, pünkösdvasárnap ért véget a zarándoklat.
Szûz Máriát tájnyelven „Babba Máriaként” emlegetik, helyi kultuszát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szinte istenként tisztelik. Máriát és a kisded Jézust ábrázoló szobor eredete tisztázatlan, a szakértõk a 16. század elsõ harmadára teszik keletkezését. Impozáns méretével a legnagyobb kegyszoborként tartják számon. A zarándokok könyörögnek a szoborhoz, egészséget, megfelelõ termést, kedvezõ idõjárást kérnek, cserébe gyakran ajándékot visznek. Mindemellett megérintik a szobor lábát, hogy kérésük valóra válását segítsék. A néphit szerint a templomban töltött éjszaka növelte a gyógyulás esélyét.
(Hasznos olvasmányt találhattok P. Márk József írásában a csíksomlyói kegytemplomról, Mária-szoborról, zarándoklatról. )

2011. jún. 5.