-SZENT IVÁN HAVA-
Június 29. PÉTER-PÁL NAPJA
Ez
a nap általában az aratás kezdőnapja. A néphit szerint ilyenkor a búza töve
„megszakad”, tehát már tovább nem fejlődik, hanem csak érik. Az aratás kezdetét
és végét ünnepélyesség jellemezte. A munkát fohászkodással, imádsággal kezdték.
„Mikor a tábla végében felállt az aratócsapat, az emberek levették kalapjukat.
Az aratógazda mondott egy fohászt: Uram Jézus segíts! vagy: Uram Jézus, én
Istenem, hálát adunk, hogy elhagytad érni az aratást. Segíts meg bennünket!
Volt, ahol a miatyánkot is elmondták.”
Egyes vidékeken nagy jelentőséget
tulajdonítottak az első kévének, az első learatott búzakalásznak. Ebből a
baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal. Betegséelhárító
szerepe is volt. Néhol az arató a derekára kötötte, hogy az majd ne fájjon.
Az utolsó kévéhez is különféle
hiedelmek, szokások kapcsolódtak. Az utolsó kévéből készült az aratókoszorú.
Ezt általában a földesúrnak készítették, de az utolsó kalászokból kis csomót
vittek haza, és az őszi vetőmag közé keverték. Az aratókoszorú különféle
formájú lehetett: csiga, korona. A koszorút a legszebb kalászokból fonták,
gyakran mezei virágokkal és szalagokkal díszítették és általában a
mestergerendára akasztották. Vetéskor a koszorúból kimorzsolt búzaszemeket a
vetőmag közé keverték. A koszorúátadás után áldomást kaptak az aratók, s
rendszerint bált is rendeztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése