Türelemjáték

Ma nagyon be voltam lelkesülve: enyhe, kellemes, szép idő, pont kedvező egy patakparti vadászatra, merthogy... Nemrégiben, egy a patakra ráhajló ágon fura kis szerzeményt pillantottam meg: aránytalan hosszú fekete csőr, rozsdabarnás mell. Hiába fogtam vissza még a lélegzetem is, huss! röpült is hosszan a patak mentén és ahogy a napfény megvilágította hátát, farktollait... hát az volt maga a csoda! Gyönyörű türkizkékben villódzó színpompa egy pillanatra. Azóta már tudom, hogy a jégmadár a kis ügyes (idén a harmadik új faj a listámon), őt szerettem volna valamiképp becserkészni.

Nagyot engedett az idő, a patak mentén lehajlott, hó alól felszáradt tavalyi gaz csak éppen halkan, puhán neszezett lábam alatt, néhol meg a hó ropogott bele a csöndbe. Óvatosan, lassan lépkedtem fölfele a víz mentén és mint macska ahogy az egérlyukat figyeli, úgy kémleltem a kígyózó, reggeli napfénytől fényes hátú patak fölé hajló ágakat. Más most nem is érdekelt. Na jó, azért ha megpillanthattam volna a guvatot egy minutára, kit még tavalyelőtt láttam itt a legnagyobb meglepetésemre.... igen, érdekes kis jószágok lakják a tavacskánk környékét. Figyeltem, vártam, pihentem, kezem készenlétben a kioldó gombon... De jégmadárnak nyoma se. Csak egy apróka, gyors röptű ökörszem incselkedett velem a séta során: három  gugolást is megcsinált mire becéloztam, de a kattnál csak a lengő ág mutatta helyét. De sietős a dolgotok, gondoltam bosszúsan... és jutott eszembe egy meleg, nyári kép, hogy bezzeg az a méla, nagytestű rusnya madár ott a tengeren nem ilyen! Úgyhogy... per hecc, jégmadár helyett nyári "jómadár" kerül a beírásba. Bár ha jól visszagondolok, az ő tekintetében is volt valami hasonló megjegyzés:

"Hogy merészeled zavarni felséges nyugalmamat?!" :)

Üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) -Crikvenica