Ősi tavaszünnep

-PÜNKÖSD HAVA-

Május 1. -ŐSI TAVASZÜNNEP

Május elseje a tavaszkezdő ünnepkör évadkezdő napja. (Szokásai ezért keveredtek a pünkösdi szokásokkal.) Ez a nap a tavasz, a termékenység, a zöld ág, a fák, a madarak ünnepe. Már a XV. Században is jelen volt az a ma is élő szokás, hogy május elseje reggelén zöld lombokkal, bodzaággal díszítik a házak kapuját, bejáratát. A magyar terület nagy részén május elsejére virradó éjszakán állítják a májusfát. Másik jeles alkalma a pünkösd. A május elsején állított fákat sokfelé éppen pünkösdkor bontják le. A májusfa, a zöld ág a természet megújulásának szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. Régebben, egyes vidékeken május előestéjén az udvarló legények összefogtak, és az erdőben kivágtak egy szép szál nyárfát. Ezt az éjszaka leple alatt egyik társuk választottjának háza előtt a földbe ásták. A fát szalagokkal díszítették, egy üveg bort is akasztottak rá. A bort az ihatta meg, aki fel tudott mászni érte. A májusfákat pünkösdkor vagy május utolsó vasárnapján „kitáncolták”, azaz táncmulatság keretében döntötték ki. A gazda áldomást fizetett érte, és muzsikaszó mellett táncra perdültek a fa körül. Nálunk, Szenttamáson az „ágütés” van szokásban. A fiúk feldíszített fenyőágat szögeznek titokban a lányos ház ajtaja mellé. A lány, ha kitalálta, hogy kitől kapta a májuságat, hímzett zsebkendőt ad a fiúnak ajándékba.

E naphoz régóta közös kirándulások, majálisok tartoznak még ma is. A majálist, vidám mulatságot rendszerint a közeli erdőkben tartják. A természetből hazatérő emberek behozzák a tavaszt a házakba kint szedett ágak, virágok alakjában. Május elsején az időjárást is megfigyelték:

„Ha május elseje előtti éjjel esik az eső, nagy termés lesz.”

„Ha hideg van vagy fagy, akkor termés nem lészen.”

„Ha hűvös, nedves, közepes termést várj, ha meg meleg, tiszta, bőven terem minden.”