Bemutatom nektek Gyurikát :) aki úgy pózol itt, mint Napóleon, pedig csak egy aranyos kis fenyőrigó. Körülbelül 2-3 hetes lehet a tollazatából ítélve. Sajnálatos módon, pernahajder gyermekek összeszedték a fészekből kiesett fiókát, kit amúgy a mamája lent a fűben megtalált volna és tovább etetné míg önálló nem lenne... De már késő visszavinni. Két napja vagyok a pótmamája, ami nem kis feladat. Szerencsére vannak ügyes segítőim, kik a napi 8-10 etetésre elegendő földigilisztát, legyet, bogarat összegyűjtik. Gyurika meg nyeli rendesen a kaját és követelőzik is! Még egyelőre jól van, remélem, sikerül önállóságra nevelni míg itt van nálunk, majd aztán gyűjtsön ő magának kukacot az almafáról... És télre legyen a vendégünk :)
Ui: Azokat a fiókákat, mik idejekorán kiesnek a fészekből, -mert éppen szárnyacskáikat próbálgatták-, nem kell mindenáron "megmenteni"! Ha elég ügyes, jön majd a mamája, és rátalál! Lent a földön eteti cseperedő fiókáját, míg az meg nem erősödik, önállóvá nem lesz. És ha elég ügyes, csöndben kussolva tagadja le ottlétét egy macska ragadozó tekintete elől...
nagyon kedves madárka!
VálaszTörlésGyurika büszkén pózolt a kamerád előtt, remek kép lett!
VálaszTörlésKissé tudatlan vagyok a támában, nem tudom, hogy kell ezt elképzelni...hol "lakik" a fióka, hogy kell etetni, nem próbál meg elcsászkáni, és egyáltalán, mekkora egy ilyen madár, mikor lesz önálló, stb.
Várom a további részleteket! :))
Találó!!! Tényleg olyan büszke tartása van, mint Napóleonnak:DDD
VálaszTörlésKöszi, fiúk! Igen, valóban fent hordja a csőrét ez a békamadár :) De ugyanakkor nagyon aranyos is :) Jön a hang után, ráugrik a karomra, hogy gyorsabban jusson kajához...
VálaszTörlésÉjszakára egy dobozba van zárva ráccsal a tetején és jó távol a többi helyiségtől, különben nem aludnánk. Folyton csitteg a hangjával,s kerreg, mint egy régimódi fényképezőgép. így hívja a mamáját, jelez. Éppen ezért legtöbbször az udvaron van, szabadon, de azért macskabiztos helyen. Hátha pártfogásba veszi egy felnőtt fenyőrigó? Nagy segítség lenne. Okés, hogy gilisztát ki tudunk ásni, de a bogarak nagyon fontosak a rigó étrendjében. No ez a nehéz. S még nem szóltam, hogy némely bogár mérgező, ha jól tudom... s utálom a hernyókat feldarabolni, bogarak fejét összeroppintani bleeee... De mikor Gyurika annyira szereti?! :) Hát így.
No, majd folyt. köv. Egyszer lássuk, mi leszen :)
Ennek a madárkának tényleg van tartása.
VálaszTörlésNagyon helyes fotó. :)))
Ez nagyon izgalmas történet. Tavaly mi is felneveltünk egy szarkafiókát, tényleg nagy munka naponta 10-15-ször etetni és állandóan fogni a sáskát és más bogarakat neki.
VálaszTörlésKíváncsi vagyok mi lesz a sorsa a rigótoknak, nagyon nagy veszély számára egy macska, nyest vagy más ragadozó amíg nem tud jól repülni. Én csak remélni merem, hogy a mi szarkánk most is él valahol, mert amikor megtanult repülni akkor eltávozott. Azóta sem láttam felgyűrűzött szarkát és a maradványait sem találtam meg.
Én is várom a folytatást! Kár, hogy már késő visszavinni... egyik ismerősöm papagájfiókát nevelt, tőle tudom, micsoda munka ez - gyakrabban kell etetni, mint egy csecsemőt! Kitartást kívánok hozzá, van benne öröm is remélem, legalábbis úgy érzem...
VálaszTörlésIzgalmas, kiváncsian várom a történet folytatását!
VálaszTörlésMég megvagyunk :) Sulis gyerkőceim azt mondták, két nap alatt is sokat fejlődött. Hát nőjön is, mert enni jó sokat eszik. Ma már a szárnyacskáit is kipróbálta, repülni tanulunk :) Jó, mi? Persze, ha felnő, nem marad szelíd, akárcsak az Erzsébet szarkája. Én is remélem, hogy jól van :)
VálaszTörlésKöszönöm nektek a látogatást!