2011. máj. 15.

Napóleon :)


Bemutatom nektek Gyurikát  :) aki úgy pózol itt, mint Napóleon, pedig csak egy aranyos kis fenyőrigó. Körülbelül 2-3 hetes lehet a tollazatából ítélve. Sajnálatos módon, pernahajder gyermekek összeszedték a fészekből kiesett fiókát, kit amúgy a mamája lent a fűben megtalált volna és tovább etetné míg önálló nem lenne... De már késő visszavinni. Két napja vagyok a pótmamája, ami nem kis feladat. Szerencsére vannak ügyes segítőim, kik a napi 8-10 etetésre elegendő földigilisztát, legyet, bogarat összegyűjtik. Gyurika meg nyeli rendesen a kaját és követelőzik is! Még egyelőre jól van, remélem, sikerül önállóságra nevelni míg itt van nálunk, majd aztán gyűjtsön ő magának kukacot az almafáról... És télre legyen a vendégünk :)

Ui: Azokat a fiókákat, mik idejekorán kiesnek a fészekből, -mert éppen szárnyacskáikat próbálgatták-, nem kell mindenáron "megmenteni"! Ha elég ügyes, jön majd a mamája, és rátalál! Lent a földön eteti cseperedő fiókáját, míg az meg nem erősödik, önállóvá nem lesz. És ha elég ügyes, csöndben kussolva tagadja le ottlétét egy macska ragadozó tekintete elől...

9 megjegyzés:

  1. Gyurika büszkén pózolt a kamerád előtt, remek kép lett!
    Kissé tudatlan vagyok a támában, nem tudom, hogy kell ezt elképzelni...hol "lakik" a fióka, hogy kell etetni, nem próbál meg elcsászkáni, és egyáltalán, mekkora egy ilyen madár, mikor lesz önálló, stb.
    Várom a további részleteket! :))

    VálaszTörlés
  2. Találó!!! Tényleg olyan büszke tartása van, mint Napóleonnak:DDD

    VálaszTörlés
  3. Köszi, fiúk! Igen, valóban fent hordja a csőrét ez a békamadár :) De ugyanakkor nagyon aranyos is :) Jön a hang után, ráugrik a karomra, hogy gyorsabban jusson kajához...
    Éjszakára egy dobozba van zárva ráccsal a tetején és jó távol a többi helyiségtől, különben nem aludnánk. Folyton csitteg a hangjával,s kerreg, mint egy régimódi fényképezőgép. így hívja a mamáját, jelez. Éppen ezért legtöbbször az udvaron van, szabadon, de azért macskabiztos helyen. Hátha pártfogásba veszi egy felnőtt fenyőrigó? Nagy segítség lenne. Okés, hogy gilisztát ki tudunk ásni, de a bogarak nagyon fontosak a rigó étrendjében. No ez a nehéz. S még nem szóltam, hogy némely bogár mérgező, ha jól tudom... s utálom a hernyókat feldarabolni, bogarak fejét összeroppintani bleeee... De mikor Gyurika annyira szereti?! :) Hát így.
    No, majd folyt. köv. Egyszer lássuk, mi leszen :)

    VálaszTörlés
  4. Ennek a madárkának tényleg van tartása.
    Nagyon helyes fotó. :)))

    VálaszTörlés
  5. Ez nagyon izgalmas történet. Tavaly mi is felneveltünk egy szarkafiókát, tényleg nagy munka naponta 10-15-ször etetni és állandóan fogni a sáskát és más bogarakat neki.
    Kíváncsi vagyok mi lesz a sorsa a rigótoknak, nagyon nagy veszély számára egy macska, nyest vagy más ragadozó amíg nem tud jól repülni. Én csak remélni merem, hogy a mi szarkánk most is él valahol, mert amikor megtanult repülni akkor eltávozott. Azóta sem láttam felgyűrűzött szarkát és a maradványait sem találtam meg.

    VálaszTörlés
  6. Én is várom a folytatást! Kár, hogy már késő visszavinni... egyik ismerősöm papagájfiókát nevelt, tőle tudom, micsoda munka ez - gyakrabban kell etetni, mint egy csecsemőt! Kitartást kívánok hozzá, van benne öröm is remélem, legalábbis úgy érzem...

    VálaszTörlés
  7. Izgalmas, kiváncsian várom a történet folytatását!

    VálaszTörlés
  8. Még megvagyunk :) Sulis gyerkőceim azt mondták, két nap alatt is sokat fejlődött. Hát nőjön is, mert enni jó sokat eszik. Ma már a szárnyacskáit is kipróbálta, repülni tanulunk :) Jó, mi? Persze, ha felnő, nem marad szelíd, akárcsak az Erzsébet szarkája. Én is remélem, hogy jól van :)
    Köszönöm nektek a látogatást!

    VálaszTörlés