Búcsúfiát vegyenek!
December 21.- SZENT TAMÁS NAPJA
A régi hagyományokhoz híven, a nagy ünnepség, az egyházközség búcsúünnepe december 21.-én, Szt. Tamás apostol ünnepén van. Ilyenkor a falu apraja-nagyja részt vesz a búcsús szentmisén. A felnőttek azért, mert a falu ünnepnapja (székelyruhás házaspárt is láttam a templomban), a gyerekek meg titkon azért is, hogy búcsúfiát vehessenek :)
Na és most erről szól a bejegyzésem. Mert a finom, puha és igazán szép tükrös-szives mézespogácsák mellett az élelmes árusok mindenféle ketyerét kínálnak. Árulnak pattogatott kukoricát, pityókapelyhet (székely csipsz :) amivel nem is lenne bajom, de az a sok kütyü-mütyü, meg ördögkölyök és a sok színes, haszontalan ócskaság, mi az occó piacról érkezett... Ja! Olyan bicskát is lehetett kapni, aminek a pengéjét ha ki akarod nyitni, jól megráz... Vicces. Sapka-zokni-harisnya, mézeskalács-cukorka, bizsu-bazár, játékoknak nevezett műanyag vackok, villogó-zenélő akármik. Na, volt felhozatal. Egyetlen bácsi volt tán a kakukktojás, ki kötőféket és pirosbojtos ostort árult. Igaz, nem volt borsikából az ostor nyele, de valahogy mégis jól esett a látványa. Ostort ugyan nem vettem, de csavaros cukorkát azt kettőt is. Búcsúfiának.
Hehe, ami az ostoros bácsit illeti, eszembe jutott, a kacai nagy állatvásáron voltam még a nyárvégen, akkor láttam ott több ostoros bácsit is, sőt az egyikről készítettem képet, és kaptam ajándékba ostort, amit természetszerűleg apósomnak adtam, hiszen a ló az övé én csak kölcsönkérem :D Persze úgy köszöntem meg, hogy postáztam a képeket.
VálaszTörlésSajnos Gabi ez mindenhol megfigyelhető :(
VálaszTörlésNagyon occó, nagyon jó, cak eze'ötcáhh...
A képedről a gyermekkorom jutott eszembe. Nekem is volt ilyen kis bojtos ostorom. Azzal ülhettem fel édesapám mellé a bakra. Már akkor megtanított rá, hogy az állatot nem bántjuk csak a levegőbe suhintunk vele - ha szükséges. Az állat abból is ért.
Ilyentájt mindent megpróbálnak eladni, de ez régebben is így volt. Tetszik a kép!
VálaszTörlésSajnos, ez így van. Még emlékszem gyerekként, milyenek voltak nagyanyámék falujában az Anna napi búcsúk - hosszú idő után, nagyjából két éve ismét eljutottam a búcsúba, hát nagyon kiábrándító volt az egész. (Nem a szentmisére, meg a körmenetre gondolok, hanem arra, ami ezek után van.) Ugyanaz, amiről írsz... akkor egy nénitől vettem két darab horgolt angyalt. Rajta kívül még talán egy fazekas árulta a portékáját, a többi mind gagyi, haszontalanság, műanyag vacak. És az emberek vették... :(
VálaszTörlésNagyon köszönöm a hozzászólásaitokat!
VálaszTörlésÉs örülök annak is, hogy sikerült előcsalogatni innen-onnan kellemes emlékképeket is :) Gyerekkorom óta a mézeskalács figura és a színes nyalóka cukor a búcsúfia, akármit is áruljanak még. A similabda pedig már régen kiment divatból...
Ez már úgy látszik a búcsúkhoz hozzátartozik. Manapság már csak ott lehet ezeket az ócska vásári portékákat kapni. Nem is tudom miért éri meg egyáltalán ezekkel kereskedni, hisz máshol pl. egy normális játéküzletben vagy bizsu boltban rá sem nézne senki. Vagy van búcsú és vásár elég?
VálaszTörlésA mézesszív tükörrel, különböző pálcás cukorkák, pattogatott kukorica, vattacukor kötelező ilyen helyen és én szeretem is.:-) Valahogy ezek nélkül nem is lenne igazi a hangulat.
Köszi, Erzsébet!
VálaszTörlésJúúú similabda... és kejfeljancsi. Pedig jancsi is műanyag volt. De "más" műanyag. Olyan régi idők műanyagja. A maiak is azok lesznek egykor?
VálaszTörlésHm, ötletelni sem tudok, mi lesz majd a jövő idők búcsúfia... Csak a csavaros cukor maradjon! :)
VálaszTörlésKedves Gabi,
VálaszTörlésnektek is Kellemes Karácsonyt és sok diós-mákos bejglit kívánok! :)
Nagyon szépen köszönjük! Viszont kívánom nektek is :)
VálaszTörlés