Kedvenc madaram

Úgy gondolom, egy bejegyzést mindenképp megérdemel. Ő a kedvenc vadon élő madaram, a seregély.

                                                               Seregély (Sturnus vulgaris)

Te Juli, kicsit sokan vagyunk, nem?

Na így valahogy...

Valamikor, régen (ekkor készültek a képek is)... két pár seregély is rendszeresen itt fészkelt ilyenkor, tavasszal a kertünkben. Egyik pár a körtefa odvát, a másik pár pedig a fiaim által összeeszkabált madárházat bérelte ki minden évben. Van ribizli, meggy (cseresznyénk nincs, mit esetleg sajnálnék)... Jutott nekik is, nem baj, ha kártékonykodtak kicsit. Kárpótóltak kamatosan az énekükkel. Sokmindent hallottam az ausztrál lantfarkú kitűnő repertoárjáról, de hát itt van nekünk egy legalább annyira tehetséges énekes. Kacskaringós füttyögetései közé különböző madarak hanganyagát variálja, de fel lehet ismerni a verébcsiripelést, a tyúkok kárálását, a varjak károgását, csókák hangját, a csordásfiú füttyögtetését, a gólyakelepelést és még a békabrekegést is (hangmimikri). És mindez szabad stílusban seregély módra abszolút muzikálisan. Nagyon szeretem! És hogy mit elművelnek ősszel, vonulás előtt... hát az csoda :) Kétszer volt szerencsém megfigyelni ezt a különleges égi jelenséget, a gomolygó seregélyrajt. Gyönyörű és félelmetes! :) Kukk meg a youtuben, hogyan "képződik" egy ilyen raj :)

Szovel csak múlt időben beszélek róluk, mert mióta egy éhes szarka- fúj, azóta se szeretem őket, bármilyen szépek is legyenek- kirabolta a fiókákkal teli odút, azóta nem költenek itt. De minden tavasszal eljönnek, fütyülnek egy sort, aztán továbbállnak. Hanem pár nappal ezelőtt egy fakó tollruhás pöttyös matatta végig a spéci nekik épített, de rendszerint cinegék, vagy rozsdásfarkúak által bérelt odút. Úgy látszik, mégsem tetszett, mert azóta se jött... Azért reggelente munkiba menet jól esik hallani a seregély tavaszi dalát.

Naná, hogy az én odúm. Ott a nevem, tetszik látni? :)