Napsütötte

              Rozsdás csuk (Saxicola ruberta)                                Tövisszúró gébics (Lanius collurio)             

                             

Citromsármány (Emberiza citrinella)              

 

Ragacs

Karvaly, tojó (Accipiter nisus)

A gyógyulóban

Komolyabb műfaj...

Karvaly, tojó  (Accipiter nisus)

Gondoltam, nem mind sz@rozok holmi kanárikkal, komolyabb műfajra váltok... :)

No de komolyra fordítva, berepült, vagy inkább beesett hozzánk ez a gyönyörű madár. Alpár talát rá a veteményes kertben, a fotót is ő készítette. Szerencsétlen madár próbált elrepülni, de csak erőtlenül tárogatta a szárnyát és ugrált. Miután megfogtam, próbáltam nyílt terepen is elengedni, de sikertelenül. Lábait, szárnyait áttapogatva sértetlenek. Lábaiban jó erős a szorítás. Nyers májat olvasztottam ki neki és vizet is tettem a röpdébe (a kanárik helyére :).  Mérgezésre gyanakodtunk, de reméljük, csak éppen rosszul célozta a tyúkot és nekiütközött valaminek... Hagyom kicsit pihenni, majd újból próbálkozunk az elengedéssel.

FRISSíTÉS (4. nap):
Örömmel jelentem, karvalyunk él és virul csak éppen repülni nem tud még. Több mint bizonyos már a fejütés... Agyrázkódást kaphatott. Ragadozóhoz képest nagyon ügyesen sikerül az etetés, itatás. Semmit nem öklendezett vissza. Reggel és este kap tojássárgába mártott nyers húsfalatokat csipesszel, fecskendőből pedig vitaminos vizet. Nagyon örülök, mikor egy egy erős csőrvágással odakap a csipeszhez, vagy bicskaéles karmaival odacsap a kesztyűmre. Alig bírom ilyenkor kihámozni az ujjaim belőle :) Fejét minden irányban prímán forgatja, figyel. Miután visszateszem a röpdébe permetfürdőt kap, hogy tollai is szépek maradjanak. Óvatosan osonkodik az ellenkező oldalra. Miután ismét lenyugszik, profin elfoglalja a felső rudat, azon pihen és ott is éjszakázik. Nagyon szép testtartásban áll. Anyósom tyúkokat etet én meg egy ragadozót... De örülök, hogy megmenthettük ezt a szép példányt! Remélem, minél hamarabb szakik kezébe kerül és már élő, mozgó kajával is felerősítheti magát!

FRISSíTÉS (5. nap):
Elvitték :( Egy nappal hamarabb telefonáltak érte, mint megbeszéltük... Erőnléte napról napra jobb lett, de a súlyából veszített. Légzése néha kattogó, de nem mindig, csak ha már elég ideges lett. Tegnap este már szinte harcoltunk etetés közben  A röptetést már nem mertem kipróbálni. Mostmár jó kezekben lesz. írtam mellé cédulát és kértem azt is, hogyha mód van rá, és teljesen rendbejött, küldenék vissza...
Vets4WildRomania, ide küldtem.

Minden rigó Gyurika

Sérült madárkát hoztak be a gyerkőcök a suli mögött folyó Olt partjáról. Láttam már, lesz még egy Gyurink. Nem volt eltörve a lába, de mégsem stimmelt vele valami. Hernyó, bogár alig akadt, de volt áztatott kutyatáp... Megtette a szolgálatot. Gyuri majdnem 3 hétig járt velünk iskolába, délutánonként meg az udvaron jött ment, szedegetett, lába rendbejött. Kutyánk elől sokszor került borító háló alá, bár Bleki barátságosan viselkedett vele. Egy szabad-idős pillanatban a kert tetejéről brekegett ránk a békamadár, de mivel még önállóan nem láttam kaját keresni, jobbnak láttam megfosztani szabadságától. Következő szökési kísérlete már jobban sikerült: csak a garázs tetejére repült fel. Létra elő, Tomi fel, madár le. Egy másik önálló döntése kicsit el is szomorított. Este lépett le a csóka. Gondoltam már meg nem találjuk, de sebaj, elég nagy már! Csak az a fránya rossz idő..., esőben, szélben kellett pont ez történjen? Hát reggel a beszédre csak odaröppen (a tető alatt aludt valahol), köröz kettőt és ismét kaját kért Gyuri :) A csudám ölt meg, hogy mégse akar elmenni? Aztán egyszer csak huss és nincs.

Néha egy-egy fenyőrigó recsegésre hallom a szomszéd gyerek hangját: Gyuriii, Gyurikaaa! És a madár válaszol a csűr tetejéről. Azóta is látták többször Gyurit. Ahány fenyőrigó van a környéken, annyiszor :)

Kukucs! :)

 

Bombycilla garrulus

...a kb. 9O tagú banda egyike :) 

Tegnapi vendégek

Csonttollú csapat telelt itt a környéken, elég sűrűn meglátogattak. Nagyon szeretem a csilingelő hangjukat! :) Most éppen úgy adódott, hogy sikerült megfigyelnem őket fürdőzés közben is. Figurák nagyon, ahogy egymásra "acsarkodtak" egész biztos ki tudja, hogy miért :)

 Bombycilla garrulus

Süvi

Az úgy volt,

...hogy mostanában nagyon sok süvöltő "süvít" át a kert végibe álló kőrisfára. Imádják ropogtatni a megszáradt termést, mert benne lapul az a hosszú finom magocska :) Csak úgy pipálgatnak, mikor csőrükbe vesznek egy egy ilyen röppentyűt. (Kukk meg a wiki-ben, emlékszel, gyerekkorodban te is properreleztél biztosan ilyennel). No de alanyunk épp betegszabadságát tölti, csak amíg felépül. Legyengülve találtak rá a hidegben egy fa alatt. Éles mellcsontja soványságról árulkodott, szárnyával úgy láttuk, nincs baj. Vitamint, magvakat és egy csokor kőris termést is kapott a kalitjába. Azonnal csőrébe vett egy ilyen röppentyűt és komótosan, profi módon hámozta ki belőle a kedvenc csemegét. Reméljük, mihamarabb felépül, és újra odaki szárnyalhat és gyönyörű színével pompázhat a még havas tájban!

-Süvöltő, hím-

(Pyrrhula pyrrhula)

Csonttollú

-Csonttollú-
(Bombycilla garrulus)

Szabad élet, szabad madár...

Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek...

"A láthatatlan madárfotós"

Egy madaras cimborától kaptam a linket, és lenyűgözött a film. Nektek is elhoztam, hátha valaki még nem látta... Máté Bencéről (ki ne ismerné) a sorozat három részes. Természet szeretet, kitartás, profizmus. Így tudnám jellemezni. Odakint úgyis havazik. Egy csésze forró tea, illatos pattogatott kukorica és már indulhat is a házimozi. Kellemes vasárnapot!

"A neve Bence. Máté Bence." :) 

1. rész. A csodatévő víz

"A sorozat Máté Bence főpszereplésével forgott, akit 2010-ben a világ legjobb természetfotósának választottak. A sorozatból megtudhatjuk, hogy mi a titka Bence díjnyertes képeinek, miközben a többszörösére lassított felvételeknek köszönhetően példátlan látványvilág tárul elénk. A sorozat nem titkolt célja, hogy közelebb hozza a hazai élővilágot és a természet szeretetét az emberekhez. Egy nem mindennapi sorozat, egy nem mindennapi természetfotóssal, testközelben Magyarország legszebb madaraival, melyeket soha még ilyen közelről, ennyire részletgazdag képekben nem láthattunk."

2. rész. A három albérlő

3. rész. A halvacsora

Rozsdafarkú

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)

No, ez az aranyos kis rozsdafarkú lett a sasles eredménye :) Ott bandáztak a sasok (?) , ott keringtek egy sort vagy öten, de alább már nem ereszkedtek. pedig meghúztam magam, amennyire lehetett. Nem hiába éles a látásuk... Következőbe viszek nekik egy rúd szalámit :) Aztán míg ott lapítottam, egy kis rozsdafarkú akart engem jobban szeműgyre venni, mert láthatóan nem zavartatta magát. Egy sziklarepedés lehetett a kedvenc helye, mert mind oda járt vissza. 

Csudajó kikapcsolódás a madarakat figyelni! Nagyon jól éreztem magam, mégha nem is sikerült sast lőni. Azért visszamegyek még :)

Ucsó deltai madaram

Kárókatona (Phalacrocorax carbo) 

A deltában mindenhol találkoztunk kárókatonával. Persze, van belőlük többféle,- kis és nagy és ki tudja még milyen, az Adrián fotóztam üstökös kárókatonát,- de közös bennük, hogy feketék mint a sötét éjszaka :) Különös viselkedése hívja fel magára a figyelmet: vizes tollruháját szétterjesztett szárnyakkal szárítja a napon. Csak úgy szobroznak a fák tetején :)

Rózsás gödény

Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus)

Nevét onnan kapta, hogy alapvetően fehér tollazata költési időszakban rózsaszínes árnyalatot kap. Tán ezen a képen látszik jobban. Mint valami csőrös tavirózsák :D
Első képen egy fiatal egyed látható, ha nem tévedek.

A delta legnagyobbjai

Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus)

Hihetetlen élmény volt ezeket a nagytestű madarakat közélről megfigyelni! 

Míg ott voltunk, egész közél a hajónk mellett, némely pelikán (tojó, gondolom) a fiókáját őrizte egy-egy folyóágon elkülönülve a többitől, aki már maga is szép nagyra megnőtt, tollazata inkább hippis, szürkére festett ifjúé... :) Na majd őt is mutitom. Csónakkal közlekedtünk a tavakon, de volt olyan tó is, ahová csónakkal is tilos volt a bemenet. Ezeken a képeken éppen egy hatalmas tó szélén pihennek a pelikánok, élik társas életüket :) Másik tavon meg, ahol hajón, a nagy ágyúcsöves fotósokat is mutattam, 100, vagy annál is több pelikán volt egy tömbben!!! Ott éppen a halászási technikájukat mutatták be nekünk :) Elképzelem, mint hatalmas nagy felhő húzódnak a halrajok fölébe és míg egyik felől istentelen nagy pancsolást csapnak, másik felől csak úgy kapkodják ki a halakat a vízből. A látványt, mit leműveltek, a magasra csapott vizet, a rengeteg nagy madarat, nagy tumultust... le sem tudom írni.  

Cím nélkül

Még mindig madarak

Nagy goda (Limosa limosa) 

Matattam még a madárhatározómban és arra mertem következtetni, hogy a sutba dobott képek közül azért csak be tudok tájolni még egy-két madarat :) Madárszakik segítségét azért szívesen veszem és megköszönöm, ha kijavítanak. Szovel, úgy gondolom szinte biztosra, hogy a 100. madaram a fajlistán a nagy goda :) Figura egy alak azzal a hosszú csőrével. Aztán jön itt alant a batla, 101. a sorban, amit a lipovánok cigánykának neveznek és állítólag nagyon finom húsleves készül belőlük, mikor szabad rájuk vadászni. A wikipédiából olvasom, 4.000 pár él a Duna-deltában . 

Batla (Plegadis falcinellus)

GABINAK :)

Csigaforgató (Haematopus ostralegus)

...sok szeretettel, mert nagyon várta- bár nekem nem annyira tetszenek ezek a képek, de a csigaforgató van rajta. Sajnálom, hogy a képen nem látszhat, de olyan kerek piros szemük van :) Lapított csőrükkel nyitják fel a kagylókat, szabályosan kiforgatják szerencsétlen csigát a vagyonából :)) Nagyon távol voltak tőlünk és ráadásul folyton kutattak, matattak a kagylók között... Ők is éhesek voltak reggel.

Reggel a tavon

A delta madarai- Gémek?

Kanalasgém (Platalea leucorodia)

Szürke gém  (Ardea cinerea)

Üstökösgém (Ardeola ralloides)

Ami közös bennük, az a gólyafélék rendje. E három madár körül csak a szürke- és az üstökösgém tartozik a gémfélék családjába, míg a kanalasgém az íbiszfélék családjába tartozik. A magyar elnevezés mégis gémnek mondja a kanalast. Érdekes, nem? 

Láttam gyönyörű és méltóságteljes vörös gémet is (Ardea purpurea), de sem a fények, sem a távolság nem engedte, hogy egy elfogadható képet készíthessek róla. Következőben keresek egy méretes kályhacsövet, talán majd azzal... :)

A delta madarai- Mi a küsz? :)

Küszvágó csér (Sterna hirundo)

Hálóőr :)

A deltai kirándulás, figyelőzés szépen megugrasztotta a fajlistámat :) Célom idénre a 100 elérése volt. Az eddigi 87-hez jön a 11 beazonosított deltai madár plusz még amit nem sikerült kiderítenem, de rajta vagyok, szovel ez eddig kilencvennyóc. Új megfigyelt madarak a kanalas gém, csigaforgató, bakcsó, ezüstsirály, nagy kócsag, kis kócsag, vörös gém, gólyatöcs, batla, küszvágó csér és a rózsás gödény.

Elsőnek a küszvágó csért hoztam el nektek. Bevallom, még csak nem is hallottam eddig erről az aranyos, kis fitos halászmadárról. Nagyon sokan voltak egy csoportba verődve főként a tavak tavirózsás levélágyán, vagy a fólyóágak egyes partszakaszán. Érdekes volt megfigyelni a halászási technikájukat, ahogy a víz fölött repülnek, majd nyílegyenesen vágódik a vízbe csak egy pillanatra, hogy aztán apró hallal a csőrében szálljon tovább. A hangja is nagyon kellemes volt, és ahogy repültek, és amilyen szép rajzolatú, és amilyen jól esett őket figyelni, és és és... :)

Csirkém :)

Kb. 5-6. hetes erdei pinty

Idén ez a csibe már a negyedik fióka, ki hozzám került valamilyen mentőakció után. Egyiket a vízből, másikat magas fáról fészekből kipottyanva, harmadikat macska elől elorozva meg ki tudja milyen körülmények közé keveredett fiókát találnak a gyerekek. Tudják, én vagyok a bogaras madaras, szívesen segítek, ha szükség van rá.

Először a fenyőrigó került hozzám, Napóleon. Már egész szépen kifejlődött, de önállóan nem evett még, csak játékból szedegette össze az elejébe tett gilisztát a földről. Szabad járása volt házban-udvaron, tudván, hogy a mi macskánk még csak rá se mer nézni... De nem számoltam a szomszéd vörös döggel. Egy napon elrabolta szegény Napóleont. Hiányzott is rettenetesen. Pedig már nem sok kellett volna, hogy felrepüljön a fára és... de így a szomszéd macseknak hízlaltam egy vacsorát. (El is határoztam akkor, h a pünkösdi búcsún egy jó erős és pontosan célzó parittyát veszek!)

Következő fiókák már pici énekesmadarak voltak. Mindenik olyan 3 hetes lehetett. Ezek a fiókák már röpképesek mikor elhagyják a fészket, nem úgy mint a rigófélék. Nem lehetett ezeket a pici madárkákat jó kövér földigilisztával etetni, pépes-tojásos kaja kellett minden finomsággal feltunningolva, nagyon gyakran etetni meg minden nyűg, mi ilyenkor vele jár. Egyiküknek sem adtam már nevet, nem akartam, hogy hozzámnőjjenek jobban. Egy erdei pintyet sikerült is szabadon engedni - remélem, az ösztönei csak súgtak neki, hogy feltalálhassa magát a nagy természetben. Másik madárka egy csámpás csőrű széncinege fióka volt, kit a macska elől kaptak el a gyerkőcök... Hát ő nem élte túl a fogságot, pedig evett-ivott, fejlődött rendesen.

Mostani madaram meg ismét egy erdei pinty. Nagy figura :) Ő az, ki a fenti képen is látható, kb. 5-6. hetes. Mikor valami nagyon izgatja, fölemeli a taraját, ilyen hű-de-mérges képet vágva :) Még csak nemrég hullatta el ijesztő fiókakori antennáit, de már egész helyes, formás kismadár. Önállóan csak reggelente eszik, mikor  nagyon éhes, de ez is nagyon jó jel!

Itt még csak háromhetes, úgy hiszem

Napóleon :)

Bemutatom nektek Gyurikát  :) aki úgy pózol itt, mint Napóleon, pedig csak egy aranyos kis fenyőrigó. Körülbelül 2-3 hetes lehet a tollazatából ítélve. Sajnálatos módon, pernahajder gyermekek összeszedték a fészekből kiesett fiókát, kit amúgy a mamája lent a fűben megtalált volna és tovább etetné míg önálló nem lenne... De már késő visszavinni. Két napja vagyok a pótmamája, ami nem kis feladat. Szerencsére vannak ügyes segítőim, kik a napi 8-10 etetésre elegendő földigilisztát, legyet, bogarat összegyűjtik. Gyurika meg nyeli rendesen a kaját és követelőzik is! Még egyelőre jól van, remélem, sikerül önállóságra nevelni míg itt van nálunk, majd aztán gyűjtsön ő magának kukacot az almafáról... És télre legyen a vendégünk :)

Ui: Azokat a fiókákat, mik idejekorán kiesnek a fészekből, -mert éppen szárnyacskáikat próbálgatták-, nem kell mindenáron "megmenteni"! Ha elég ügyes, jön majd a mamája, és rátalál! Lent a földön eteti cseperedő fiókáját, míg az meg nem erősödik, önállóvá nem lesz. És ha elég ügyes, csöndben kussolva tagadja le ottlétét egy macska ragadozó tekintete elől...