Barcsáék

Maszat Örs

 

Család

Hagyd, anyjuk, kell az emésztő a gyereknek! :)

Anya, elmehetünk játszani?

Mese Barbarával

Burrogó robogóval érkezett Barbara a nagytati ölében a faluszéli feredőhöz. A könnyű szél csak úgy kapkodott sapkája alól kivillanó szöszi hajtincsei után. Már ovis vagyok és mindjárt négy éves leszek! -számolja hajlékony kis ujjain és mondja kicsit sem selypítve. Még szülinapom is lesz! :)

Lendül a bal szárnyára sebesült angyalos hinta. Még ennyit hintázom, jó?

-és közben valami éneket danolász, mit az oviban tanultak.

Ha! Ez biztosan a Dinó-vonat! És mi el is hisszük neki :)

Szedjél köveket nekem! Nézd, milyen gyorsan eltűnnek a vízben! 

A nagyfiúk azt mondják, így kell kacsázni, pedig nincs is ott semmilyen kacsa!

És ilyen jókedve volt végig ennek a tündéri kislánynak. Tülülü! -utánozta egy madár éneklő hangját, mi épp a patakparti bokor tetején kiabálta világgá hogy de jó itt kint a zöldben. Aztán virágot szedett, de csak egy szálat, hogy nagytati is megszagolhassa, milyen hapcis az illata :) Nem jött több Dinó-vonat, de hintázott még vagy ... ú, nincs is annyi ujjam. Majd ahogy jöttek, úgy nagyosan, burrantotta tati a motort és siettek haza anyához. Erős kezek tartották a kormányt, úgyhogy bátran integethetett a fényképes néninek :)

Arcoskodás

A vadállat :)

Pszt! Alszik a gyerek... :)

Kurázsi

                                          

Gyógypuszi :)

Ivóban történt, a vadasparkban.

79 km buszozás után megérkeztünk az osztállyal az Ivói vadasparkhoz. Hiába, hogy nem olyan sok út ez, de pár gyereket így is megviselt a sok kanyar... Ráadásul másfél óra sétagyaloglás az erdőben... totál legyengült ez a gyerek. Hiába vártuk be, hiába bíztattuk, hiába evett-ivott, mindig csak a végén szomorkodott a sornak. Aztán mikor kis csoportunk egy szarvastehenet közelített meg nagy óvatosan és mindenki elámúlva, lélegzetvisszafolytva figyelte, majd simogatta széles mosollyal a szarvast, ez a gyerek elcsigázva huppant le egy fenyő tövébe. Legnagyobb meglepetésünkre, a szarvastehén megérezte, hogy beteg ez a kisfiú! Csak hozzá ment oda ilyen bizalmasan, mintha bíztatná, gyógypuszit adva: nyugi, innentől már minden jó lesz! És így is lett! :) Varázsütésre vidult fel a kis beteg és oldódott a hangulat, eltűnt minden aggódás.

Így volt, biza.

A világ gondja

Mese

Tavacskánktól, a Feneketlen-tótól nem messze van egy másik forrás. Kis medence fogja fel a csorgó vizét, mert jó itt a mezei munkából hazajövő munkásoknak felfrissülni és a nyári napon gyermekeink is szívesen jönnek ki ide a faluszélre játszani, tarajos gőtéket lesni. Most is ezt csináltuk, csak éppen a gőtéknek nem akaródzott feljönni :)
Két évvel ezelőtti képeim közül valók, de nagyon szeretem.

Lépcsők

Ez a hétvége leginkább a gyerekekről szól :)
Azért kíváncsi lennék, vajon mit gondolt ez a kisgyerek magában...
Valami ilyesmit: "Ezek a felnőttek..."

Polizei :)