Csak beugrott hozzám meglátogatni. Kellemesen elcseverésztünk, hogy megy a nyár, jön az ősz, a hideg s ő mit csinál... Szőlővel kínáltam a kedves vendéget, ő nem utasított vissza. Jóízűen s illemtudóan falatozott a lédús csemegéből. Szemmel láthatóan ízlett neki és jól esett a szíves vendéglátás.
Bókólt még keveset, egy poént is elsütött min aztán jót nevetett. Én meg azon, ahogy ő nevet :)
Majd, mint ki jól végezte dolgát, ráugrott egy napsugár nyalábra és hogy távozása is oly élvezetes legyen mint társasága, hatalmas szitakötőt utánozva röppent a zöld levelek közé. Biztos vagyok benne, hogy még leselkedett kicsikét, hadd lám, rögtön becsukom az ajtót? Nem egyébért, mert tavaly az a fukar hangyáné azt tette. Ezt is tőle tudom.
