Kapu

"Szeme rácsok futásába veszve

úgy kimerült, hogy már semmit se lát.

Úgy érzi, mintha rács ezernyi lenne,

s ezer rács mögött nem lenne világ."

(Rilke)

Az idézetet Melindától kaptam. Köszönöm! :)

Virágok, kicsit másképp

No, ez az ucsó. Nem untatlak eztán a gyagyaságaimmal :)

Szovel, az úgy volt... úgy kezdődött, hogy a húsvéti ablakpucoláskor túlhabosodott, buborékosodott a víz és nagyon szépen visszatükröződött benne a fa, a felhő. De ahogy gyengült a bubi, úgy erősödtek benne a szivárvány színei. Ez adta az ötletet, hogy csendes pillanataimban (úgy mondjuk, mikor rájön az egyperc :) buborékokat skubizzak, fotózzak. Hát ezek a színes képek születtek. Na és ki nem szereti a színes szappanbuborékot? :)

Akvarell :)

Leírás: fényecseted vízbe mártod és kész is a kép. Ja! Attól érdekes ez a játék, hogy minden másodpercben más és más formák, színek bújnak elő a pemzli alól :)) Vigyázat, leheletvékony az alap, ha túl sok a víz, bármikor "kiszakadhat". Kellemes festegetést :)

Alkonyat



...avagy magányos fa. De főként az égbolt különös rózsaszíne fogott meg. Lenyűgöző látvány, ahogy a lenyugvó nap a felhőkön sokszor visszaköszön.

L.Csaba és Mr. Maparazzo blogtársaimnak ajánlom a képet a Madarak és fák világnapja bejegyzés margóján :)

Toronyiránt

Napóleon :)

Bemutatom nektek Gyurikát  :) aki úgy pózol itt, mint Napóleon, pedig csak egy aranyos kis fenyőrigó. Körülbelül 2-3 hetes lehet a tollazatából ítélve. Sajnálatos módon, pernahajder gyermekek összeszedték a fészekből kiesett fiókát, kit amúgy a mamája lent a fűben megtalált volna és tovább etetné míg önálló nem lenne... De már késő visszavinni. Két napja vagyok a pótmamája, ami nem kis feladat. Szerencsére vannak ügyes segítőim, kik a napi 8-10 etetésre elegendő földigilisztát, legyet, bogarat összegyűjtik. Gyurika meg nyeli rendesen a kaját és követelőzik is! Még egyelőre jól van, remélem, sikerül önállóságra nevelni míg itt van nálunk, majd aztán gyűjtsön ő magának kukacot az almafáról... És télre legyen a vendégünk :)

Ui: Azokat a fiókákat, mik idejekorán kiesnek a fészekből, -mert éppen szárnyacskáikat próbálgatták-, nem kell mindenáron "megmenteni"! Ha elég ügyes, jön majd a mamája, és rátalál! Lent a földön eteti cseperedő fiókáját, míg az meg nem erősödik, önállóvá nem lesz. És ha elég ügyes, csöndben kussolva tagadja le ottlétét egy macska ragadozó tekintete elől...

Madarak és fák világnapja



A hosszú, hideg időszak után, mintha meggémberedett ujjaikat nyújtóztatnák, úgy feszegetik zsenge leveleiket, piros virágszirmaikat az almafák, és szilvafák nyújtóznak az ég felé kibontott fehér viárgaikkal. A fák ágai közt a tavasz illatától és szelétől bódult madarak cikáznak szerelmet keresve, no meg bogarat :) Széncinege, rozsdafarkú és mezei veréb, erdei pinty ki serénykedik szorgosan itt az almafák körül. Odút bérel, fészket rak, gyűjt, hord: nemsokára sok kis éhes csőrikét kell majd etetniük! Néha a csilp-csalp fűzike csitteg bele a tavaszba, hogy aztán villámgyorsan lecsapjon egy éppen felébredt légyre... A seregélyem még mindig bizonytalan. Csak nézegeti, méregeti az odú nyílását. Tán be akar költözni? Elfoglalja? Pedig mi néztük ki magunknak! -mérik végig hangos nemtetszéssel a mezei verebek. És míg zajos szomszédok lármáznak, egy erdei pinty tojó ül békésen fészkében... Hm... Hányszor elveri szegényt az eső...

Sínen

 Lóvész, Karakó-völgyhíd

A Karakó-völgyhíd (1895.) a Karakó-patak völgyét hidalja át 64,44m magasan a Karakó völgye felett, Lóvész település területén (Gyimes).

Ősi tavaszünnep

-PÜNKÖSD HAVA-

Május 1. -ŐSI TAVASZÜNNEP

Május elseje a tavaszkezdő ünnepkör évadkezdő napja. (Szokásai ezért keveredtek a pünkösdi szokásokkal.) Ez a nap a tavasz, a termékenység, a zöld ág, a fák, a madarak ünnepe. Már a XV. Században is jelen volt az a ma is élő szokás, hogy május elseje reggelén zöld lombokkal, bodzaággal díszítik a házak kapuját, bejáratát. A magyar terület nagy részén május elsejére virradó éjszakán állítják a májusfát. Másik jeles alkalma a pünkösd. A május elsején állított fákat sokfelé éppen pünkösdkor bontják le. A májusfa, a zöld ág a természet megújulásának szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. Régebben, egyes vidékeken május előestéjén az udvarló legények összefogtak, és az erdőben kivágtak egy szép szál nyárfát. Ezt az éjszaka leple alatt egyik társuk választottjának háza előtt a földbe ásták. A fát szalagokkal díszítették, egy üveg bort is akasztottak rá. A bort az ihatta meg, aki fel tudott mászni érte. A májusfákat pünkösdkor vagy május utolsó vasárnapján „kitáncolták”, azaz táncmulatság keretében döntötték ki. A gazda áldomást fizetett érte, és muzsikaszó mellett táncra perdültek a fa körül. Nálunk, Szenttamáson az „ágütés” van szokásban. A fiúk feldíszített fenyőágat szögeznek titokban a lányos ház ajtaja mellé. A lány, ha kitalálta, hogy kitől kapta a májuságat, hímzett zsebkendőt ad a fiúnak ajándékba.

E naphoz régóta közös kirándulások, majálisok tartoznak még ma is. A majálist, vidám mulatságot rendszerint a közeli erdőkben tartják. A természetből hazatérő emberek behozzák a tavaszt a házakba kint szedett ágak, virágok alakjában. Május elsején az időjárást is megfigyelték:

„Ha május elseje előtti éjjel esik az eső, nagy termés lesz.”

„Ha hideg van vagy fagy, akkor termés nem lészen.”

„Ha hűvös, nedves, közepes termést várj, ha meg meleg, tiszta, bőven terem minden.”