Sérült madárkát hoztak be a gyerkőcök a suli mögött folyó Olt partjáról. Láttam már, lesz még egy Gyurink. Nem volt eltörve a lába, de mégsem stimmelt vele valami. Hernyó, bogár alig akadt, de volt áztatott kutyatáp... Megtette a szolgálatot. Gyuri majdnem 3 hétig járt velünk iskolába, délutánonként meg az udvaron jött ment, szedegetett, lába rendbejött. Kutyánk elől sokszor került borító háló alá, bár Bleki barátságosan viselkedett vele. Egy szabad-idős pillanatban a kert tetejéről brekegett ránk a békamadár, de mivel még önállóan nem láttam kaját keresni, jobbnak láttam megfosztani szabadságától. Következő szökési kísérlete már jobban sikerült: csak a garázs tetejére repült fel. Létra elő, Tomi fel, madár le. Egy másik önálló döntése kicsit el is szomorított. Este lépett le a csóka. Gondoltam már meg nem találjuk, de sebaj, elég nagy már! Csak az a fránya rossz idő..., esőben, szélben kellett pont ez történjen? Hát reggel a beszédre csak odaröppen (a tető alatt aludt valahol), köröz kettőt és ismét kaját kért Gyuri :) A csudám ölt meg, hogy mégse akar elmenni? Aztán egyszer csak huss és nincs.
Néha egy-egy fenyőrigó recsegésre hallom a szomszéd gyerek hangját: Gyuriii, Gyurikaaa! És a madár válaszol a csűr tetejéről. Azóta is látták többször Gyurit. Ahány fenyőrigó van a környéken, annyiszor :)
