2011. nov. 27.

Csipke

2011. nov. 25.

Széljegyzet


Érdemes volt várni! :)

Még ha nem is kell mindenre magyarázatot találni, gurult-gurult a labda, és sokféle ötletelés, megfejtés született a sokszáz éves történetre. A Melinda, az Egyszerű kiruccanók blogján is nagyon érdekes olvasmányt találtam ezekről a freskókról. Azt is ajánlom! 

No de, Hajni és Anti tollából valók itt alább a képekhez írt frappáns és tényleg találó szöveg. Így kerek a kép :) Csak az az egy a bibi, hogy én addig-addig nézegettem fotózás közben föl-le, hogy biza egy kép, pont a medvés kimaradt! Úgyhogy még azt mindenki gondolja oda :) 
Nos, kit érdekel, fusson még egy kört az alant lévő képsoron. Nekem tetszik! :)

Apróbetűs rész: A helyes megfejtést beküldők (Csaba is) átvehetik a jutalom szelet zsíroskenyeret nálam! :))

2011. nov. 16.

Hosszú történet

-Egyszer egy nap-

Nagyon régóta tervezem, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a göröcsfalvi templom harangtornyát díszítő rajzokat. Már messziről magára vonja a tekintetet különös díszítésével, vörös árnyalatú jeleivel... Közelebbről  szemlélve egész történet bontakozik ki hálóra festve, különös figurái a régmúltat idézik. 

Helyi forrásból tudom, hogy a  lőréses tornyot válogatott terméskőből 1080-ban! emelték , majd 1270-ben építettek templomot is hozzá, amit a XVI. században javítottak. A javítás során a feltehetőleg XIV. sz. körüli, pogánynak ítélt festményeit "kiigazították" , így homályba merül az eredeti történet. 
Azért találgatni, mesét szőni így is lehet :)

Megpróbálom a képeket úgy elhelyezni, hogy a sorrend megfeleljen a tornyon látottaknak. Előbb a D-i fal, majd a Ny-i és végül az É-i oldal rajzait mutatom. Bevallom, photoshoppal "restauráltam" kicsit :) és míg így babráltam a képekkel, az egyértelmű nap-hold, csillagok (jelképek) mellett sok kérdőjel  villogott a rajzok körül... Párharc? Játék? Ő a táltos? Mit jelent a karika? Milyen állat az? Hogyan lehet így hegedülni? Miért lyukas a szarvas lába?  Hátha nektek sikerül kitalálni! :)  

Utólag beszerkesztve:
Képek alatti jegyzet a tuti befutó megfejtés Hajni és Anti tollából. Addig törpöltek, míg kerek lett a történet :)

-jött az ellenség-

-harcoltunk ellene-

-győztünk, még a kutya is megugatta :)-

-az ellenség gyalogosan menekült hegyen-völgyön,...-

-...vízen-földön, és mi csak kaszabultuk őket-

-míg valamennyit el nem pusztítottuk, és visszavettük tőlök a hatalmat 
(a karika ezt jelképezi , a rómaiak adtak méreten felüli karperecet a vazalus vezéreknek )
valamilyen madár napján-

-amit meg is ünnepeltünk nagy dínom-dánommal-

-a szent csodaszarvasnak hálát adva,
 aki most már nyugodtan pihenhetett a végtelen csigavonalig az égig érő fa mellett,
míg az égen ragyog a nap és a csillagok. :)

2011. nov. 11.

Márton-napi liba

November 11. - MÁRTON NAPJA 

Márton napja az ősz és a tél határmezsgyéjén áll. Minden nagy változás kezdetén pogány őseink áldozatot mutattak be. A téli áldozati szokások elsősorban Márton napjához kapcsolódtak. A pogány időkben az emberek hízott libákat ajánlottak fel isteneiknek. Talán ebből a szokásból ered a lúd levágása Márton napon.
„Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” –tartotta a mondás. A liba csontjából jósoltak az időjárásra: ha a liba mellcsontja fehér, áttetsző, akkor havas, hosszú lesz a tél, ha viszont barna, homályos a csontlap, akkor rövid, sáros tél várható. A Márton-napi időjárásról az elkövetkező télre is jósoltak:
„Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz. Ha barnán, kemény tél várható.”
„Ha Márton napján esik a hó, akkor hosszú tél lesz.”
„Ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél.”
„Ha Mártonkor a lúd jégen áll, karácsonykor sárban botorkál.”
A Márton-napi idő a márciusi időt mutatja meg.

Márton napján szokás volt a pásztorok megajándékozása. A pásztortól mindig tartott az állattartó, mert megronthatta állataikat, befolyásolhatta az állatszaporulatot is! A pásztor járandóságát nemcsak pénzzel és gabonával elégítették ki, hanem még évente ajándékokkal is gyarapították. Az ajándékozás elsősorban Márton napján volt szokásos. Ekkor a pásztor nyírfaággal a kezében a következő jókívánságokkal köszöntött be az állattartó gazdákhoz:
„Elhoztam Szent Márton püspök vesszejit,
Annyi szaporodásuk legyen az állatjoknak,
Amennyi ága- boga van Szent Márton püspök vesszejinek.
Adjon Isten bort, búzát, békességet,
Ha meghalunk, lölkünknek örök üdvösséget.
Dicsértessék a Jézus neve.”



Mi itt se vagyunk! :)

S mit a lúdról tudni kell, azt megtaláljuk a Nagy Lajos Képtelen természetrajzában :) Aszongyahogy:
"A fiatal lúd neve liba, ami annál különösebb, mert a tizenhat esztendős falusi libákat, ha megöregszenek, nem lúdnak, hanem vén tyúknak nevezik. Az eleven liba csupán falun fordul elő, ahol dacára annak, hogy manapság is csapatosan legelész a mezőn, az úgynevezett libapásztor felügyelete alatt, aki maga is liba, s gyakran szerepel az operettekben és a mesékben, mint a királyfi szerelmese.
A ludat már a régi rómaiak is ismerték; ők csinálták azt a szép latin szót, hogy: tónaludátusz, ami tulajdonképpen nem is igaz, mert nem usz át, hanem csak egy kis darabon beusz, aztán visszaúsz; ami a tón átusz, az nem lúd, se nem hal, hanem csónak vagy úszóbajnok. (...)
A vadlúd valamivel kisebb, mint a házilúd, igazi madár és nem álmadár, mert tud röpülni, sőt a "V" betűt is ismeri, mert röpülés közben a vadludak csapatja "V" betűt formál, éppen úgy, mint a darvak, amelyek szintén intelligens állatok. A "V" betű ismeretén kívül a vadlúd intelligenciájára vall az is, hogy őt az emberek nem eszik meg, mert  a megevés ellen sikerrel tud védekezni, egyrészt azáltal, hogy a húsa rossz, másrészt éppen azáltal, hogy oly magasan röpül, hogy a legéhesebb embernek is csupán az étvágya száll föl odáig."

A középkorban a Mártonnal kezdődő karácsony előtti hónap ugyanolyan böjtös időszaknak számított Európa-szerte, mint a farsang és húsvét közötti nagyböjt. Márton napján a libapecsenyére újborral teli poharat ürítetek, és felkészültek a böjtre. Márton napjára általában megforr az újbor, ezért tartja a szólás:  „Az újbornak Szent Márton a bírája.”



2011. nov. 1.

"Nyugodjanak békében!"


"Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
...
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol- és mindenütt leszek."

(Reményik Sándor: Végrendelet)